Hegedüs Géza:

Az olvasó ember szonettje

-részlet-

„A könyvek embere sosem lehet magányos,
mert mindig együtt él a végtelennel  ő:
és bárha ami van, mindiglen is talányos,

de végül érthető: minden rejtély határos
a megfejtéssel,  és a tervezett jövő
az olvasott igék nyomában lép elő.”